Régi olasz fajta. Kitenyésztői elévülhetetlen érdemeket szereztek, mivel az Európaban élő rövid és drótszőrű vadászkutyák ősének tartják.
Az olasz vizsla egy rövidszőrű ősi vadászkutya, amelynek minden valószínűség szerint a karaktere már 1300 óta változatlan. Azoknak a vadfajoknak a felkutatására és a megmutatására alkalmazták, amelyek a meglapulás nagyon jó. Õ egy képzett és eredményes vadász, aki e speciális vadászat szolgálatában állt. Az olasz vizsla figyelemre méltó vadmegálló és vadjelzõ tehetség, ez magyarázza elterjedését a XV. évszázadban Olaszországból exportálták Franciaországba és más országokba, ahol az említett, vagy hasonló vadászati mód létezett.Olaszországban igen népszerü, bizonyitja ezt az is, hogy ez a fajta vesz részt a legnagyobb számban a mezei versenyeken.
Erőteljes felépítésű, könnyű mozgású, szép küllemű kutya. Feje közepesen hosszú, stopja mérsékelt, orrtükre barna. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme nagy, sárga vagy barna. Füle fejéhez simulva lelóg, vége lekerekedő. Nyaka erőteljes, izmos. Háta széles, feszes, ágyéka rövid, izmos, fara enyhén lejtős. Mellkasa mély, a könyökéig ér. Végtagjai párhuzamos állásúak, vaskos csontúak. Mancsa nagy, ovális, domború, ujjai zártak. Farkát kétharmadára kurtítják, vízszintesen tartja. Szőrzete rövid, sűrű, erős szálú, testhez simuló. Színe fehér és sárgásbarna, itt-ott rozsdavörös foltokkal.
Marmagassága 55-67 cm. Súlya kb.25-32 kg.